Glutén rapszódia és gabona babona

Az autoimmun gluténérzékenység kb. a népesség egy százalékát érinti, és a glutén szigorú kerülésével gyógyítható. Ennél jóval nagyobb arányban vannak azonban azok, akik gluténmentes diéta mellett jobban érzik magukat, csökkennek panaszaik, tüneteik. Újabban nem-coeliakiás gluténérzékenységként (NCGS) írja le ezt a kórképet a belgyógyászat, ami egy meglehetősen gyakori és sokszínű állapot. Akár a népesség 10-15 %-át is érintheti, és nem csak hasi panaszokkal járhat (puffadás, hasfájás, hasmenés vagy székrekedés), hanem számos távoli tünettel is. Például ilyenekkel: fáradékonyság, hajhullás, izomfájdalmak, ekcéma, afták, fejfájás, ízületi panaszok, végtagzsibbadás, termékenységi és testsúly problémák.

sickness

A gluténérzékenység alapvetően kétféle lehet: immunrendszer által közvetített vagy bélrendszeri. Az előbbi csoportba három forma tartozik: a már említett, ritka de súlyos autoimmun coeliakia, a klasszikus életallergia (jellemzően IgE ellenanyag mediálja) és a glutén “intolerancia” (IgG ellenanyag). Utóbbi nem betegség, “csupán” egy állapot, amely során szervezetünk a normálisnál jóval nagyobb ellenanyag termeléssel reagál a bélfalon átjutó glutén molekulákra. Sok belgyógyász legyint mind a mai napig erre a kórképre, pedig könnyen belátható, hogy az immunrendszer ily mértékű igénybevétele bizony komoly teher a szervezet számára. Ennek következtében a glutén elhagyása ilyen esetekben jelentős stressztől kíméli meg testünket, és így vezet tüneteink mérséklődéséhez. Az ehhez hasonló táplálék intoleranciák igen gyakoriak, az összes tápanyagra vonatkoztatva akár minden harmadik embert érinthetik. Általában laborvizsgálattal is kimutathatók (IgG mediált táplálék intolerancia néven), sőt, még otthoni teszt is létezik erre a célra.

A gluténérzékenység további verziója az az állapot, amikor a glutén a bélrendszerben lévő egyéb anyagok, toxinok bejutását könnyíti meg. Bizonyított ugyanis, hogy a glutén fokozza a bélfal áteresztő képességét, ami így azokat a molekulákat is beengedi szervezetünkbe, amelyeknek kint kellene maradni. Ez a hatás nagyjából hat óráig áll fenn, és egészséges embereknél nem okoz gondot, a máj és a nyirokrendszer eltakarítja a bejutó anyagokat. Azoknál azonban, akik másfajta tápanyagokra érzékenyek, akiknek felborult a bélflórája vagy akiknek májuk túlságosan terhelt, méregtelenítő kapacitása csökkent, ezen az úton a glutén fogyasztása is panaszokat okozhat. Annak ellenére, hogy nincs valódi glutén intoleranciájuk – ilyenkor a laborértékek is negatívak a gluténra (gliadinra).

close up of wheat
Photo by Pixabay on Pexels.com

A gabona érzékenység további formái, amikor a bennük lévő különböző fehérjék és szénhidrátok lebontásával van gond. Ezekre példa a fruktán (frukto-oligoszacharid) intolerancia, mely során ezt a vegyületet opportunista baktériumok bontják a bélrendszerünkben, közben gázt termelve, puffadást vagy akár fájdalmat okozva. Első ránézésre gluténérzékenységnek tűnhet, mert ez az állapot is ugyanazon gabonák kerülésével (búza, árpa, rozs, tönköly) szokott javulni.

A fentiekből láthatóan nem csoda, hogy a kezelőorvosoknak gyakran beletörik a bicskája a táplálék érzékenységek diagnosztikájába és kezelésébe. A megoldás általában nem gyógyszeres, és igen sokrétű. A glutén kerülése jó első lépés, de legtöbbször nem elegendő. Helyre kell állítani az egészséges bélflórát – ehhez elhagyni a cukrot, egyszerű szénhidrátokat, és növelni a zöldség és más (gluténmentes) élelmi rostok fogyasztását. Segíteni kell a bélfal regenerációját, például rendszeres (valódi csontos húsból főtt) erőleves fogyasztással. Sokszor elengedhetetlen a máj támogatása, például személyre szabott gyógynövény kombinációkkal. Emellett itt is nagy szerepet kap a stresszoldás. Ugyanis a túl sok stressz hatására romlik az emésztőrendszer keringése, lassulnak a bélmozgások, gyengül az emésztőnedv termelés, stb-stb. A megfelelő pihenés, relaxáció és szemlélődés itt is segíti az egészség helyreállását.

A leírtak alapján gyanús lehet, hogy valóban kb. minden harmadik ember érzékeny lehet a gluténra… No de miért nem voltak azok a nagyszüleink, akiknek a mindennapi kenyere… a kenyér volt? A válasz többrétű. Egyrészt manapság sokkal több a bennünket érő stressz, másrészt egészségtelenebbül étkezünk, sokkal több cukrot, kevesebb zöldséget eszünk. A harmadik fontos ok a kenyérkészítéssel függ össze. Annak idején kovásszal, lassan kelesztették a kenyereket, és ennek során a glutén nagy része lebomlott. Manapság a pékipar gyorsan, nagy mennyiséget termel, melynek ára az élesztő használata és a gyors kelesztési idő. Így a mai kenyerek – különösen az egészségesebbnek gondolt teljes kiőrlésűek – sokkal több glutént tartalmaznak, mint anno. Ennek megfelelően gyakoribb az érzékenység is. Jó hír, hogy ismét egyre több pékség használ újra kovászt, és keleszti lassan a kenyereit. S még jobb, hogy ezt mi is megtehetjük otthon: lásd itt.

A gluténérzékenység enyhébb formái ennek megfelelően szépen gyógyulhatnak, amint a kiváltó okok megszűnnek, és végbemegy a regeneráció. Fölösleges tehát az egyes táplálkozási irányzatok által hirdetett gabona tilalom, helyette megfelelő tudatosság, gondos kivizsgálás és személyre szabott kezelés szükséges. Tájékozódjunk, és megszűnhet végre a gabona babona.

Hétköznapi nyavalyáink – megfázás

Talán a leghétköznapibb betegség manapság a felső légúti fertőzés. Nátha, torokfájás, köhögés, esetleg hőemelkedés, láz, ismerjük mindannyian. Számtalan jó tanács kering kezelésükkel kapcsolatban a világhálón, és a gyógyszeripar is igyekszik meglovagolni ezt a hullámot. Sajnos az antibiotikumok az esetek többségében feleslegesen kerülnek felírásra, és így többet ártanak, mint használnak. A tüneteket csökkentő szerek pedig a gyógyulást célzó gyulladás elfojtásával teszik gyakran elhúzódóvá a felépülést. Mi az, amit valóban tehetünk a megfázás megelőzésére és kezelésére?

colds-and-flu-750d09

A prevenció alapja természetesen az egészséges életmód, a rendszeres mozgás, a dohány, alkohol és túl sok cukor, egyszerű szénhidrát kerülése. Zöldség alapú, vitaminban gazdag táplálékra van szükségünk, teljes gabonával vagy olajos magvakkal, ill. némi állati fehérjével kiegészítve és emellett ősztől tavaszig D-vitamin pótlásra. Ennek adagja napi 1000-3000 NE, testsúlytól és egyéb szempontoktól függően. Fontos a megfelelő pihenés és stresszoldás is, valamint a támogató társas kapcsolatok. Ha pedig mindezek ellenére mégis megfáznánk, nézzünk körül saját házunk táján, mielőtt orvoshoz szaladnánk.

A kezelés panasz függő – ezek a módszerek általában hatékonyabbak a tüneti gyógyszereknél. A torokfájás a nyak oldalsó részének gyakori, alapos masszírozására és a sós vizes gargarizálásra múlik a legjobban. A nátha az orr melletti érzékeny területek és a tarkó masszázsával kezelendő, emellett a váltott orrlyukú légzés és az imaginációs technikák is kiválóan csillapítják az orrdugulást, orrfolyást. Gyermekek kezelésénél a sósvizes befecskendezés és orrszívózás a praktikus út. Köhögés esetén a szegycsont és a bordaközök érzékeny pontjainak masszázsa ajánlott, akár erre a célra készített balzsammal, akár anélkül. A leghatékonyabb technika ilyenkor a köpölyözés, ami könnyen megtanulható bárki számára. Nagyszüleink, dédszüleink közül sokan ismerték, érdemes visszahozni a tudást a családi repertoárba.

cupping-therapy

A legújabb kutatások szerint a C-vitamin és cink pótlás, illetve számos gyógynövény hatása ígéretes a megfázás kezelésének területén. (Gyógynövények részletes leírása itt.) Kiemelendő ezek közül a kasvirág, a meghűlés kezelésére összeállított keverékek, a kínai csűdfű gyökér és a koreai ginseng. Ha a kezünk-lábunk hideg, sápadt a nyelvünk, és jólesik betakarózni, a gyömbér és a fokhagyma ajánlott. Ezzel szemben, ha forrónak érezzük magunkat, a nyelvünk piros, és a torkunk fáj, a borsmenta és a zsálya jön szóba mindenekelőtt.

Nagyon jót tesznek a felépülés időszakában a tartalmas levesek, nem véletlenül hívják erőlevesnek a szűrt csontlevest. További részletes információk az Integrált orvoslás című könyvben olvashatók, amely december második felétől lesz kapható – hírt adok majd róla.

Cukor – az érem két oldala

A WHO aktuális ajánlása a cukorfogyasztás radikális csökkenését javasolja. A múlt héten a drogokat emlegettem a pörgés kapcsán, ez ugyanannak a témának a B oldala. Hisz mi táplálja legtöbbször agyunk fokozott aktivitását – hát persze, hogy a cukor. Tudjuk persze, hogy a tejcsoki és a süti nem tesz jót, de azt már kevésbé, hogy a túl sok gyümölcs, krumpli, zsemle és paleó süti ugyanaz pepitában. Az este fogyasztott gyümölcs rothadásnak indul a bélben, többek között alkoholt termelve – ezt egyes opportunista baktériumok és gombák állítják elő a túl sok cukorból. A krumpli és a többi magas keményítő tartalmú táplálék már a szájunkban kezd cukorrá bomlani. Sokféle úgynevezett “mentes” termék pedig kicsit sem egészségesebb a hétköznapi ételeknél. A bélrendszerből nem felszívódó édesítőszerek például becsapják a szervezetünket, inzulinválaszt provokálnak, és emellett még a bélflórát is felborítják. A cukor rendszeres túlzott fogyasztása végül ahhoz hasonlítható függőséget okoz, amilyet a kábítószerek.

bake bakery baking candy
Photo by Pixabay on Pexels.com

Mik azok az állapotok, amelyeket a WHO jelenleg a cukorfogyasztáshoz (is) kapcsol? Például a szív-érrendszeri betegségek, az inzulin rezisztencia és a cukorbetegség, a csontritkulás és a fogszuvasodás, valamint újabban – végre – felkerültek a listára a gyulladások is. Ráadásul szélesen értelmezve a fogalmat: ide tartozik a folyamatos, akár évekig észrevétlenül fennálló bélrendszeri gyulladás, ami az áteresztő bél szindróma alapja, az autoimmun kórképek, az érelmeszesedés, és az a bujkáló krónikus állapot is, amit a legváltozatosabb tünetek mögött találhatunk. Ez van ugyanis igen gyakran a depresszió, a szorongás, az alvászavar, a fáradékonyság, a krónikus fájdalmak, a gyomor-bélrendszeri panaszok és a visszatérő fertőzések hátterében.

A pörgés és a cukor kapcsolata nem merül ki az idegrendszer táplálásánál. Az édesség feldolgozása céljából testünk inzulint termel – ez azonban lomhább hatású, mint a sok egyszerű cukor. Így nem sokkal a hormonális válasz után lezuhan a vércukor szintünk, és ennek két következménye lesz. Egyrészt újabb cukordózisra vágyunk, másrészt ugyanaz a kortizol nevű stresszhormon szabadul fel a vércukorszint tartalékainkból való pótlására, mint a pörgés során. S ennek következményei innen már nehezen különíthetők el a minket érő stressz hatásaitól. A tartós egyensúlyvesztés a szabályozórendszereink (ideg-, hormon- és immunrendszer) megváltozott működéséhez vezet, ami pedig az alapja számtalan krónikus betegségnek.

food red yellow colorful
Photo by Pixabay on Pexels.com

No és akkor mi lenne a megoldás? Könnyű azt mondani, hogy kerüljük a cukrot és az egyszerű szénhidrátokat, de ez nem ennyire egyszerű kérdés. Sokan tudják ezt, akik függők voltak, és megpróbálták abbahagyni. Hiszen valamit pótolunk az édességekkel. Egyrészt persze tápanyagot agyunk számára – ezt még tudnánk máshogy is biztosítani. Másrészt azonban kényeztetjük velük magunkat. A szeretet szimbóluma lehet a szülinapi torta az ünnepelt számára, és ugyanígy, a mindennapi édességünk fontos jele lehet annak, hogy szeretjük önmagunkat. Jobban bírjuk a feszült kapcsolatainkat, a megterhelő munkánkat, ha legalább kényeztethetjük magunkat valamivel.

Lehet, hogy rövid távon, átmenetileg némi édességgel kedvezni testünknek kisebb rossznak tűnik, mint ha ennyit sem tennénk magunkért. A teljes embert nézve azonban érdemes az önmagunkkal törődés minőségibb módjait elsajátítani, és a finomított cukrot végül teljesen elhagyni – ahogyan a “pörgés drogot” is érdemes letenni idővel. Azonban, ha megfosztjuk magunkat ettől az örömforrástól, fontos, hogy máshogyan pótoljuk azt. Az idegrendszerünk táplálását még meg tudjuk oldani lassú felszívódású összetett szénhidrátokkal, esetleg egészséges zsiradékokkal, de ezek kevésbé alkalmasak a kényeztetésre. Érdemes ilyenkor a kereteken túllépni, és szélesebben keresgélni. Minden számít, ami jólesik, legyen az szeretteink ölelései, rendszeres masszázs, wellness, vagy akár színház, mozi, koncert, amit amúgy nem engedtünk volna meg magunknak. Tudatosítsuk, hogy átállási időszakban vagyunk, épp jövünk le a “szerről”, és ilyenkor ránk fér egy kis plusz törődés – mindenekelőtt önmagunktól.

A finomított cukor elhagyása után nagyjából 2 héttel szervezetünk alkalmazkodik az új egyensúlyhoz, és a korábban mindennapi betevőt jelentő termékek szinte elviselhetetlenül édesnek tűnnének, ha megkóstolnánk őket. De ne tegyük, ugyanis a magas cukorbevitelhez sajnos nem kell több hét, hogy hozzászokjunk: pár óra múlva újra jelentkezhet a cukor utáni sóvárgás. Élvezzük helyette, hogy jobban alszunk, energikusabbak vagyunk, könnyebben tartjuk a kívánt testsúlyt, és a tudatot, hogy újabb fontos lépést tettünk egészséges egyensúlyunk felé.

Alattomos drogunk – a pörgés

Kezdetben számos méreg terjedése jó dolognak tűnt. A morfin, mint csodálatos gyógyszer, a kokain, mint a kóla alapja, a dohány, mint életérzés, az alkohol, mint az istenek ajándéka, és kulturális érték. Újabban a cukorról tudtunk meg, hogy a drogokhoz hasonlatos, függőséghez és egészségkárosodáshoz vezet, ha túlzásba visszük. Ki gondolná, hogy a túlzottan aktív életvitelnek is lehet ilyen hatása – és itt messze nem csupán a munkaholizmusról (workaholism, munkamánia) beszélek.

man wearing brown jacket and using grey laptop
Photo by bruce mars on Pexels.com

Pörögni jó érzés, már gyermekként megtanuljuk. Önfeledten fogócskáztunk, labdáztunk, ugráltunk, amit később az iskolapad szorított keretek közé. Egyre inkább a fejünkbe helyeztük át az aktivitást, kinek gimnázium, főiskola, kinek egyetem, majd munka, ranglétra, megélhetés, karrier építés. Menedzserekké válunk mind, akiknek össze kell egyeztetni a magánélet számtalan kihívását a munkahelyi terhek sokaságával. De ez jó érzést is adhat: eredményesek, sőt, sikeresek vagyunk, élvezzük a munkánkat, a sok-sok aktivitást, a pörgést. Ennek során hormonok árasztják el szervezetünket: adrenalin, endorfinok, dopamin, szerotonin, egyik jobb, mint a másik – és ezek által, ha nem vigyázunk, szép lassan drogossá válunk.

Kevéssé köztudott ugyanis, hogy nem csupán az alvásra és az aktív ébrenlétre van szükségünk, hanem a relaxált éber állapotra is. Ilyenkor másfajta hormonok kerülnek többségbe: endocannabinoidok, oxytocin, DMT, anandamin, endobenzodiazepamoidok (még leírni is nehéz, nem hogy megjegyezni) és melatonin. Ebben az állapotban tudunk hatékonyan regenerálódni, gyógyulni, töltődni, és ez elengedhetetlen az egészségünk fenntartásához. Ehhez az állapothoz segít hozzá a szemlélődés, a jelenben lét és a meditáció – de ezek a drogok messze nem olyan erősek, és lassabban okoznak (pozitív) függőséget, mint a pörgés hormonjai.

calm daylight evening grass
Photo by Pixabay on Pexels.com

Az aktív pörgő életmód tehát könnyen válik csapdává. Dolgozunk, rohanunk egész nap, fejünkben pedig reggeltől estig megy a műsor: tervezünk, feladatot oldunk meg, rágódunk, aggodalmaskodunk vég nélkül. Amikor pedig pihenhetnénk, inkább az internetet böngésszük, a közösségi médiát követjük (Facebook, YouTube, Instagram, Twitter, stb.), sorozatokat nézünk, játszunk, néha bulizunk, alaposan kihasználjuk minden percünket. Ez viszont – minthogy nem marad idő az éber regenerációra – előbb-utóbb panaszokhoz, majd betegséghez vezet. Előbb “csak” egy kis fejfájás, székrekedés, menstruációs panasz, szénanátha, később már inzulin rezisztencia, alvászavar, pajzsmirigy problémák. Végül, ha nem változtatunk a betegségek következnek, a szorongástól és depressziótól a refluxon és irritábilis bél szindrómán át az autoimmun és szív-érrendszeri betegségekig. És mindez egészen alattomosan, hisz boldog pörgésünk közben azt hihetjük, hogy igazából mindent jól csinálunk – nem is tévedhetnénk nagyobbat.

A megoldás az egyensúly helyreállítása. Elengedhetetlen a legalább 7 órás alvás, és az évente legalább egyszeri két-három hetes szabadság. De emellett a mindennapokban is meg kell találni az aktív pihenést, relaxációval, meditációval, szemlélődéssel. Semmiképpen nem intenzív sporttal, mert ugyan az agyunk pihenhet ilyenkor, de a szervezetünk továbbra is stresszben van. Arra van szükség, hogy megengedjük magunknak, hogy “csak úgy legyünk”. Ez a semmittevés művészete, amit legalább naponta 20 percig kell gyakorolnunk ahhoz, hogy egészségünket megtartsuk. Ha nem megy egyedül, keressünk segítséget: relaxációs könyvek, hanganyagok (letölthető innen), mindfulness tanfolyam, esetleg jóga vagy meditáció. Ha pedig a maximalizmusunk és más kényszereink tartanak markukban, kérjünk segítséget, és kezdjünk önismereti-személyiségfejlesztő munkába.

A sokszínű hasfájás

Hasfájásnál gyakran jó, ha rátesszük a kezünket, kicsit masszírozzuk, vagy párnával melegítjük. Visszatérő panasznál segíthetnek a gyógynövények, de sokszor még többet, ha egészséges étrendre váltunk. De azt is tudjuk, hogy a hasfájás lehet lelki teher jelzése is, ami a szomatizáció útján kelt panaszt. Ilyenkor a lazítás, pihenés, vagy a pszichés ok feltárása és rendezése segít a legtöbbet.

Sokszor látom a rendelésemen, hogy egyes hasfájások akár percek alatt megszűnnek akupunktúrás kezelésre. Sokszor ennyi sem kell, csak a páciens hasára teszem a kezemet, lazítok, és ezzel segítem, hogy ő is el tudjon lazítani – és meglepően hamar megszűnik a panasza. Vajon miért van az, hogy ennyire sok megközelítés segíthet?

hands-on-back

Akár gyomortáji, akár annál lentebbi fájdalomról van szó, állhat mögötte súlyos betegség, és lehet funkcionális oka. Az előbbit orvosi kivizsgálással lehet diagnosztizálni, az utóbbi sokszor amúgy egészséges embereknél jelentkezik. Ebben az esetben segíthetnek ugyan a gyógyszerek ideig-óráig, de az okot nem szüntetik meg. A biztos megoldás az, ha megértjük, hogyan alakul ki a panasz, és a gyökerénél kezeljük azt.

A funkcionális hasi fájdalmak hátterében leggyakrabban stressz áll. Ez azonban nagyon sokféle lehet, ahogy az átfogó stressz elmélet kapcsán már írtam róla. A stresszorok összeadódnak, és ha nem tudjuk megfelelően kipihenni azokat, előbb-utóbb panaszt okoznak. Mindenkinek kicsit mást, személyiségtől, egyéni alkattól, a stresszorok arányától, és attól függően, hogy kinél milyen testi feszültségek alakultak ki az évek során.

herbs

Ahogy a betegséget okozó tényezők összeadódnak, úgy kezelések hatása is. Ezért látjuk, hogy sok panasz esetében számtalan terápia közül választhatunk, mind segíteni fog többé-kevésbé. Mindig az a kezelés hat a legjobban, ami a legtöbb feszültségtől szabadít meg. Ha a testi feszültségek a legerősebbek, az akupunktúra, a mozgás és a masszázsterápia segít a legtöbbet. Ha a lelki stresszorok, akkor a relaxáció és a pszichológiai eszközök. Ha a belső egyensúlyunk borult fel nagymértékben, az étrend rendezésével és gyógynövényekkel tudunk a legtöbbet segíteni.

Komolyabb betegség esetén integratív szemléletű szakemberek tudnak segíteni abban, hogy megtaláljuk a legjobb utat a gyógyulás felé. Bizonyos esetekben orvosi ellátásra van szükség, máskor a komplementer (kiegészítő) módszerek választandók. Utóbbiak általában jóval kevesebb káros mellékhatással bírnak (sok esetben semennyivel sem), és alkalmasabbak a kórfolyamat valódi gyökerének kezelésére, mint a gyógyszeres terápia.

Az integrált orvosi szemléletről

Hatalmas tudásmennyiség gyűlt össze az elmúlt évezredek során a betegségek gyógyításáról, és a technológia fejlődésével egyre gyorsabb az új ismeretek megjelenése. Ezt az óriási információhalmazt jelenleg nem lehetséges teljességgel átlátni, ezért az orvoslás szakterületekre tagozódott, és egyes területeket más egészségügyi szakmákhoz sorolt át. Ilyenek a pszichológia, amely jelenleg a bölcsésztudomány tárgyköre, ilyen a dietetika, a mozgásterápia és a fizioterápia egyéb területei.

wpk ginkgo.jpg

Ez a honlap azért jött létre, hogy segítse az átfogó, integrált orvosi szemlélet elterjedését.

Több, mint hetven orvosi szakirány létezik jelenleg, de a legképzettebb szakorvosok is legfeljebb három vagy négy területben tudnak elmélyedni. Az orvoshoz forduló betegek legnagyobb része több, akár számos különböző szervrendszert érintő panasszal érkezik, szükségessé téve az átfogó szemléletet. Ez azonban – a képzések korlátozottsága miatt – sokszor nehézséget okoz, mind a kivizsgálás, mind a terápia területén.

A fentiek miatt szükségessé vált az integratív megközelítés, ennek képviselői a funkcionális medicinával és a komplementer orvosi megközelítésekkel foglalkozó szakorvosok. Rendeléseiken megvalósulhat az átfogó, komplementer orvoslást, pszichológiai és életmód terápiás ismereteket is felölelő ellátás, amely így fontos kiegészítője a hagyományos klinikai orvoslásnak.

Funkcionális orvoslás és integratív medicina

Világszerte egyre többen ismerik fel a konzervatív orvoslás korlátait, és egyre nagyobb az igény az olyan megközelítésekre, amelyek kiegészítik a hagyományos gyógyító tevékenységet.

IMG_9970

Az integratív orvoslás az orvostudomány és a komplementer medicina ötvözéséből alakult ki.

Ez az irányzat tudományos alapokon nyugszik, és felöleli a klasszikus orvoslás mellett mindazon társszakmákat is, amelyeknek komoly szerepe lehet a gyógyító munka során (dietetika, pszichológia, mozgásterápia, gyógynövények, akupunktúra, stb.). További jellemzői:

  • Fontosnak tartja, hogy az orvos és a páciens egyenrangú partnerként vegyen részt a terápiás munkában.
  • Figyelembe vesz minden olyan tényezőt, amelynek szerepe lehet a betegségek kialakulásában, testi, lelki, szociális és érzelmi síkon egyaránt.
  • Előnyben részesíti azokat a beavatkozásokat, amelyek ugyanolyan hatékonyság mellett kevésbé invazívak, és közelebb állnak a természethez.
  • Folyamatosan követi, és alkalmazza a legfrissebb tudományos eredményeket.
  • A gyógyító tevékenység mellett ugyanakkora hangsúlyt kap a betegségmegelőzés és az egészségfejlesztés is.
  • Az ellátás személyre szabott, hogy a lehető legpontosabban célozza meg az egyéni állapotot, szükségleteket és körülményeket.

A funkcionális medicina szintén integratív orvosi megközelítés, képviseli annak minden előnyös jellemzőjét.

Kiemelt hangsúlyt helyez az alábbiakra:

  • Beteg központú szemléletet képvisel a jelenleg általános betegség központú szemlélettel szemben.
  • Az élettani egyensúlyok és szabályozórendszerek beható ismeretére építve keres dinamikus egyensúlyt a páciens teste, tudata és lelke között.
  • Felméri a páciens teljes élettörténetét annak érdekében, hogy pontosan megértse az egyéni betegség mintázatot, és valódi oki terápiát tudjon összeállítani.
  • Az egészséget, mint pozitív vitalitást szemléli, és ennek támogatásával éri el a fokozott stressztűrő képességet.

Szakember csapatunk és partnereink a fenti szemléleteknek megfelelően végzik munkájukat, és közös célunk e megközelítések népszerűsítése, terjesztése.

Átfogó stressz elmélet

Az emberi test csodákra képes. Állandó dinamikus egyensúlyban van, folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez, és így, amíg tudja, fenntartja az egészséges működését. Ezt a harmonikus belső állapotot homeosztázisnak nevezzük, a hatásokat pedig, amelyek időről-időre megbillentik ezt, a stresszor fogalommal foglalhatjuk össze. A stressz életünk természetes és szükséges része, optimális szintje mellett működünk a leghatékonyabban. Ezt az állapotot eustressznek nevezzük. Ha túl kevés van belőle, “belefulladunk” az unalomba, ha túl sok, túlterhelődünk. Utóbbi a distressz állapot. Szervezetünk szabályozó rendszerei jelentős mennyiségű stresszel képesek megbirkózni az egyensúly fenntartása mellett, időnként azonban túlterhelődünk, betelik a pohár. Ekkor pihenésre van szükségünk, mely során a regenerációs folyamatok helyreállítják a kompenzációs tartalékainkat, és mehet tovább az élet.

IMG_9572

Egészséges szervezet akkor betegszik meg, ha az azt érő külső vagy belső hatások túl nagyok, vagy túl sokáig állnak fenn ahhoz, hogy mindezt kompenzálni tudná, illetve regenerációra lenne lehetősége. Végső soron tehát mindig a bennünket érő (tágan értelmezett) stressz mennyiségének, és a szervezetünk teherbíró képességének viszonya dönti el, képesek vagyunk-e megőrizni egészségünket. A stresszorok sokfélék lehetnek, sérülésektől kezdve a különféle kórokozókon keresztül a nem megfelelő táplálkozásig vagy túlzott fizikai terhelésig. Bár különböző irányból és módon terhelik testünket, mégis végül ugyanazok a szabályozó rendszerek végzik az ellensúlyozást, és ugyanazon energiatartalékaink merülnek általuk. Így hiába százféle a stressz, ezek hatása végül összeadódik, és ezúton könnyebben vezet túlterheléshez, mint ha mindig csak egy behatással kellene megbirkóznunk.

Minden betegséget keltő, azaz kóroki tényező stresszorként hat az emberi szervezetre.

Stresszorok felosztása az integrál szemlélet kvadránsai szerint:

Stresszorok.jpg

Az integrált szemléletű kivizsgálás fontos eleme, hogy feltérképezzük a páciens életének valamennyi területét, meghatározzuk az egyes stresszorokat, és felbecsüljük jelentőségüket. Szem előtt tartjuk, hogy egy kórfolyamat kialakulásában általában számos különböző külső és belső tényezőnek van szerepe. Ezt követően olyan terápiás tervet állítunk össze, amely átfogóan képes kezelésbe venni valamennyi jelentős területet.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑