A boldogság élettana

Tudatunk irányít bennünket, uralja a testünket és az életünket.

Számos összetevője és aspektusa van:

– Az Id, az ösztön-én az önfenntartásért és a fajfenntartásért felel.
– A Superego, avagy felettes-én a neveltetésünk, a kulturális és társadalmi elvárások ügynöke.
– Az Egónk meghatározza, ki és mi vagyunk, mivé akarunk válni. Ehhez összeegyezteti az Id és a Superego tartalmait, kijelöl egy jövőbeli célt, és megtervezi az utat, ahogy haladunk felé. Az önismereti munka első fontos feladata az Egónk felépítése, megerősítése.
– A Megfigyelő-énünk az, aki képes rálátni a fenti folyamatokra. Ha megerősítjük, rájöhetünk, hogy nem vagyunk azonosak a fenti hárommal, azok csupán eszközök, hogy közelebb kerüljünk a vágyott békéhez és boldogsághoz. Ez már az önismereti munka haladó témája.

No és mi a béke és boldogság élettana?

– Egyrészről optimális stressz szint. Az életünk eseményei megakadályozzák, hogy unalomba süllyedjünk, de eközben nem terhelnek túl bennünket. Az ideg- és hormonrendszerünk dinamikus egyensúlyban van, és fenntartja az egészségünket.
– Másrészről optimális idegrendszeri környezet, ahol a relaxáló és örömöt adó hormonok elegendő mennyiségben állnak rendelkezésünkre. A jó hír, hogy ezt sokszor úgy is el lehet érni, hogy nem sikerül az optimális stressz szinten maradnunk.

Nemde mind ide szeretnénk eljutni?

Az utat viszont nem könnyű megtalálni. És akármilyen meglepő, de épp a spiritualitástól való eltávolodás ennek a legfőbb oka. FONTOS: a spiritualitás nem egyenlő a vallással, és nem egyenlő az istenhittel. Pláne nem az ezotériával. A spiritualitás tudati gyakorlat, élmény, ami ateista, materialista szemlélettel is pontosan úgy működhet, mint a hívő emberek számára. Kinek nem volt még soha varázslatos élménye, miközben járta a természetet vagy nézte a naplementét, vagy éppen a szerelme tekintetét?

A spirituális élmény során egy olyan tudatállapotba kerülünk, ahol a szervezetünk ideg- és hormonrendszeri egyensúlya jellegzetes mintákat ad. Megemelkedik a boldogsághormonok szintje, ilyen a dopamin, a szerotonin, az endorfin és az oxitocin. Emellett gyakran a relaxációs hormonok szintje is magas, ilyenek például az endokannabinoidok. Béke és boldogság.

Hol itt a probléma?

A gond azzal van, hogy messzire távolodtunk a spirituális élményektől, mind a szekuláris (materialista), mind a vallásos világban. Így kerültünk egyre messzebb a tartós békétől és boldogságtól is. Éreztük azonban, hogy valami hiányzik, így az emberek keresni kezdtek. Darabonként próbálják összerakni a hormonális koktélt, miközben élik a modern nyugati, „normális” életüket.

A módszerek változatosak, de mind az említett hormonok begyűjtését célozzák. Ilyenek például: édesség fogyasztás, sok evés, dohányzás, alkohol, kábítószerek. Szintén: bevásárlás (túl a fizikai szükségleteken), játék a telefonon, sorozatok nézése. Avagy: száguldás, extrém sportok, minél több szex. Ugyanígy: küzdelem a családtagokkal, a munkatársakkal, a politikában vagy a virtuális valóságban. Máskor: munka vagy pörgés függőség, maximalizmus, perfekcionizmus. Sokaknál: siker, hatalom, hírnév, dicsőség hajszolása. Vagy egyszerűen csak pénz, pénz, pénz – minél több, annál több a hormon – egy rövid ideig. Ameddig hatnak a fenti drogok – márpedig mindegyik kábítóvá tud válni – tűnő boldogság. Utána hamar sóvárgás, sőt, szorongás jelentkezik, hogy mi van, ha elveszítjük, amink van, vagy ha már nem tudjuk újra és újra megszerezni.

A helyzet mindezekkel az, hogy ily módon egy belső (spirituális) szükségletet vetítünk kívülre. A külvilág pedig erős korlátokkal bír, nem ehetünk akármennyi cukrot, nem szerezhetünk akármennyi pénzt, nem küzdhetünk vagy élvezkedhetünk korlátlanul, nem ihatunk akármennyi alkoholt vagy drogozhatunk anélkül, hogy pusztítanánk. Így jobb híján pusztítjuk magunkat, a családunkat, a környezetünket – a legkülönbözőbb formákban. Szép új világunk ezt nagyban segíti: reklámok, politikai harcok, háborúk, ellenségkép és küzdelem mindenhol – együttműködés helyett versengés és egymás lenyomása, legyőzése.

Mi a megoldás?

A megoldás ott rakni rendet, ahol az egyensúlyzavar kialakul: a saját tudatunkban.

Amit belső erőforrásból meg tudunk tenni – károkozás nélkül –, azt úgy érjük el. Annak biztos tudatában, hogy ezt a forrást senki nem veheti el tőlünk, megnyugodhatunk, mert mindig a miénk marad. Kivétel nélkül minden kábítószer hatóanyagát agyunk is képes előállítani – hisz éppen ezért bírunk receptorokkal a különböző vegyületekre. Minden külső élményhez kapcsolódó örömöt saját belső világunkban is fel tudunk építeni – éppen olyan hitelesen és valóságosan, ahogy a külső tevékenység adná meg.

Ahogy a fentiekből következik, erre az egyetlen egészséges út a spiritualitás. Meglátni a szépséget, a fényt, a varázslatot a pillanatban; megragadni és megélni azt – ahogy a bölcsek már sokezer éve mondják. Persze ez kezdetben nem könnyű. Sőt, minél inkább függünk a fentiek bármelyikétől, annál nehezebb. A jó hír, hogy régóta fejlődnek a módszerek is, amelyekkel kilábalhatunk. Mik is ezek?

A legfontosabbak:

– Önismeret. Személyiségünk fejlesztése kell gyakran ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami nem. Ezen az úton megerősödik a Megfigyelő-énünk, és képessé válunk elengedni kicsinyes szükségleteinket és függőségeinket. Számtalan értékes könyv segíti ezt az utat (pl. Pál Ferenc: Ami igazán számít, Buda László: Mit üzen a lelked), sok esetben érdemes szakember segítségét is kérni (pszichoterápia, hipnoterápia, pszichodráma – kinek mi tetszik).

– Meditáció. Kezdi elfogadni a világ, hogy ez nem csak a hegytetőn ülő guruk és a kolostori szerzetesek kiváltsága. Mindenkinek jót tesz, sőt – ha más spirituális lehetősége nincsen – szükséges ahhoz, hogy tartós békét és boldogságot találjon. Végleg lehorgonyoz bennünket a Megfigyelő-én stabil, békés nézőpontjában, sőt, idővel lehetővé teszi a teljes Egység élmény megélését. (Egy dolog ésszel tudni, hogy mindannyian ugyanazon végtelen kvantum mezők részei vagyunk, és egészen más dolog megélni, átélni ezt. Csodálatos élmény, valóban. Végső (ultimate) élmény, több szempontból is.)

– Kapcsolódás. Családtagjainkhoz, barátainkhoz, közösségünkhöz. Vidámság, együtt nevetés, lehetőség a szeretet megnyilvánulására. De kapcsolódhatunk háziállathoz is, növényeinkhez is, bármihez, ami él.

– Természetjárás. Ha nem is lakunk az erdő vagy folyó mellett, legalább látogassuk meg rendszeresen. Nézzük meg néha a naplementét – vagy a felkeltét. Ha van kedvünk és bátorságunk, feküdjünk le a fűbe vagy öleljünk meg egy fát.

– Szent helyek. Az a tudat, hogy ezeken a helyeken sokezer vagy millió embernek volt már spirituális élménye segíti, hogy mi is átéljük azt.

– Rituálék. Akár imádság, akár közös családi, munkahelyi vagy közösségi programok. Akár csak öt perc, amit magunknak adunk – figyelni a jó dolgokra, hálát adni értük.

– Zene, tánc, aktív elmélyülés bármelyik művészetben. Ha nincs művészetünk, válasszunk egyet. Nem baj, ha nem tudunk szépen festeni vagy zenélni, az a fontos, hogy idővel el tudjunk benne mélyülni, és igazán önmagunk lenni. Vannak egyszerű hangszerek, amelyekkel bárki tud harmonikus hangokat képezni, és vannak művészeti tanfolyamok, ahol az élményen van a hangsúly, nem az elkészülő alkotáson.

Érdemes észben tartani, hogy a legteljesebb élményt a meditáció képes adni – miután rutinosakká váltunk benne. Ha még nem tudod, hogyan kell, számos könyv és videó segít az elkezdésében. Akár ezzel az öt perces hanganyaggal is elindulhatsz – a végén egyre több és több időt a légzésedre figyelve. Ez kezdetben nehéz lehet, normális, ha öt másodpercig sem tudsz figyelni. A tudatod elkalandozik, rágódsz a múltadon, aggódsz a jövődért, számba veszed a feladatokat… Vedd észre magad. Térj vissza a légzés figyeléséhez újra, újra és újra. Idővel egyre könnyebben fog menni. Ne add fel! Az optimális gyakorlási idő napi 20 perc – ahogy rutint szerzel, ennél is többre fogsz vágyni.

Ahogy egyre jobban megy a légzés figyelése, idővel a légzések közti szünetekre is tudsz majd figyelni. Majd egyre jobban elmerülni benne – megélni, megtapasztalni az Ürességet. Először ezt is csak másodpercekre – később egyre hosszabban. És végül majd egyszer az üresség-élményen keresztül eljuthatsz az univerzális Egység élményhez is.

Kezdd el mielőbb, mert hosszú az út. Kezdd el még ma. Mire vársz még? Más nem fogja helyetted csinálni – más békéje és boldogsága végül nem lesz elég Neked. Találd meg, építsd fel, erősítsd meg a sajátodat. Ezen az úton el fogod tudni engedni a függőségeidet, a békéd és boldogságod nem fog függeni a környezetedtől. Az élet művészévé válsz.