Amikor évekkel ezelőtt 3-4000 ember részvételével végeztünk belgyógyászati szűrővizsgálatokat (Dimenzió Egészségközpont komplex szűrőprogram), érdekes összefüggést találtunk. Azt figyeltük meg, hogy a vizsgált páciensek koleszterin szintje az életkörülmények közül legszorosabban a stressz terheltségükkel áll összefüggésben.
Minthogy a koleszterin szintet az egyik leggyakrabban eltérést mutató egészségügyi kockázati tényezőként tartjuk számon, ez fontos összefüggésnek tűnt. A szakirodalom igen szegényesen foglalkozik a témával, így széles szemlélettel kell a téma mélyére ásnunk. Azt már régóta tudjuk, hogy a zsíros táplálkozás nem emeli meg a koleszterin szintet, de hogy mi az, ami igen, az kevéssé közismert. Az élettani kutatások egyértelműen megmutatták, hogy egyes stresszhormonok (pl. ACTH) fokozzák a koleszterin termelését. Ez azért hasznos a szervezetünk számára, mert mellékveséink a “rossznak” bélyegzett LDL-koleszterinből építik fel a szteroid típusú hormonokat, és ezek között a kortizolt. Márpedig elhúzódóan stresszes életkörülmények mellett az emberi test nagy mennyiségben állítja elő ezt a hormont, és így kézenfekvő, hogy magasabbra emeli a szintézist segítő koleszterin szintet (Catalina-Romero és mtsai, 2013).
A magas koleszterin szint tehát önmagában nem betegség, hanem egy felborult egyensúlyi állapot, legtöbbször a krónikus stresszállapot normális következménye. Ez akár a közepesen magas, 7-8 mmol/l-es értékekre is igaz lehet. Egy másik kérdés azonban, hogy ez az állapot önmagában fokozza-e a szív-érrendszeri betegségek gyakoriságát. Nos, úgy tűnik, hogy nem.
Ahhoz ugyanis, hogy érelmeszesedés alakuljon ki, gyulladásra is szükség van. A gyulladás sérüléseket okoz az erek falán, és ezeket igyekszik a szervezetünk begyógyítani koleszterin tartalmú “tapaszokkal”. Ezek azonban idővel egyre jobban beszűkítik az erek üregét, így alakul ki az érszűkület. A jó hír az, hogy ha az életmódunk egészséges, rendszeresen mozgunk, sok zöldséget eszünk, kevés cukrot, alkoholt, vörös húst, húskészítményt fogyasztunk, nem dohányzunk, stb-stb., meg tudjuk előzni az erek gyulladását. Ilyen módon pedig a magasabb koleszterin szint sem fog érelmeszesedést okozni.
Vigyáznunk kell azonban, mert a koleszterin szint mégis figyelmeztet bennünket – mégpedig a túl sok stresszre. És lehet ugyan, hogy a koleszterin nem emeli meg a betegségek kockázatát, a krónikus stressz viszont igen. Így, ha a kérdést úgy fogalmazzuk meg, hogy fokozott-e a magas koleszterin szinttel élő emberek rizikója szív-érrendszeri betegségekre, a válasz egyértelmű igen. Ennek oka viszont nem a koleszterin, hanem a stressz.
Rossz megoldás tehát nagyon sok esetben, ha a magasabb koleszterin szintet gyógyszerekkel próbálják csökkenteni. Ez csak akkor lehet indokolt, ha egyéb komoly rizikótényezők is fennállnak, illetve amikor jelen van a korábban említett gyulladás. Egyéb esetekben, fiatal, stresszes embereknél súlyos hiba gyógyszerrel kezelni ezt az állapotot. Az évekig tartó gyógyszerszedés ugyanis jelentős mértékben terheli a májat és az izomszövetet, csökkenti a Q10 koenzim szintjét, fokozza a cukorbetegség és a szélütés kockázatát, és lerontja a szellemi teljesítményt, számos egyéb káros mellékhatás mellett (Wainwright és mtsa, 2009, Deichmann és mtsai, 2010).
Ezzel ellentétben, ha életmód terápiába kezdünk, rendszeres mozgás indul, megvalósul az egészséges étrend, az elegendő relaxáció és pihenés, a koleszterin szint szépen lassan csökkenni kezd. Ezzel a stratégiával idővel az optimális tartományt is el lehet érni, és így a betegségek kockázata is minimalizálódik. További részletek az Integrált orvoslás című könyvben olvashatók.
Integrált orvoslás 
Vélemény, hozzászólás?