A WHO aktuális ajánlása a cukorfogyasztás radikális csökkenését javasolja. A múlt héten a drogokat emlegettem a pörgés kapcsán, ez ugyanannak a témának a B oldala. Hisz mi táplálja legtöbbször agyunk fokozott aktivitását – hát persze, hogy a cukor. Tudjuk persze, hogy a tejcsoki és a süti nem tesz jót, de azt már kevésbé, hogy a túl sok gyümölcs, krumpli, zsemle és paleó süti ugyanaz pepitában. Az este fogyasztott gyümölcs rothadásnak indul a bélben, többek között alkoholt termelve – ezt egyes opportunista baktériumok és gombák állítják elő a túl sok cukorból. A krumpli és a többi magas keményítő tartalmú táplálék már a szájunkban kezd cukorrá bomlani. Sokféle úgynevezett “mentes” termék pedig kicsit sem egészségesebb a hétköznapi ételeknél. A bélrendszerből nem felszívódó édesítőszerek például becsapják a szervezetünket, inzulinválaszt provokálnak, és emellett még a bélflórát is felborítják. A cukor rendszeres túlzott fogyasztása végül ahhoz hasonlítható függőséget okoz, amilyet a kábítószerek.
Mik azok az állapotok, amelyeket a WHO jelenleg a cukorfogyasztáshoz (is) kapcsol? Például a szív-érrendszeri betegségek, az inzulin rezisztencia és a cukorbetegség, a csontritkulás és a fogszuvasodás, valamint újabban – végre – felkerültek a listára a gyulladások is. Ráadásul szélesen értelmezve a fogalmat: ide tartozik a folyamatos, akár évekig észrevétlenül fennálló bélrendszeri gyulladás, ami az áteresztő bél szindróma alapja, az autoimmun kórképek, az érelmeszesedés, és az a bujkáló krónikus állapot is, amit a legváltozatosabb tünetek mögött találhatunk. Ez van ugyanis igen gyakran a depresszió, a szorongás, az alvászavar, a fáradékonyság, a krónikus fájdalmak, a gyomor-bélrendszeri panaszok és a visszatérő fertőzések hátterében.
A pörgés és a cukor kapcsolata nem merül ki az idegrendszer táplálásánál. Az édesség feldolgozása céljából testünk inzulint termel – ez azonban lomhább hatású, mint a sok egyszerű cukor. Így nem sokkal a hormonális válasz után lezuhan a vércukor szintünk, és ennek két következménye lesz. Egyrészt újabb cukordózisra vágyunk, másrészt ugyanaz a kortizol nevű stresszhormon szabadul fel a vércukorszint tartalékainkból való pótlására, mint a pörgés során. S ennek következményei innen már nehezen különíthetők el a minket érő stressz hatásaitól. A tartós egyensúlyvesztés a szabályozórendszereink (ideg-, hormon- és immunrendszer) megváltozott működéséhez vezet, ami pedig az alapja számtalan krónikus betegségnek.
No és akkor mi lenne a megoldás? Könnyű azt mondani, hogy kerüljük a cukrot és az egyszerű szénhidrátokat, de ez nem ennyire egyszerű kérdés. Sokan tudják ezt, akik függők voltak, és megpróbálták abbahagyni. Hiszen valamit pótolunk az édességekkel. Egyrészt persze tápanyagot agyunk számára – ezt még tudnánk máshogy is biztosítani. Másrészt azonban kényeztetjük velük magunkat. A szeretet szimbóluma lehet a szülinapi torta az ünnepelt számára, és ugyanígy, a mindennapi édességünk fontos jele lehet annak, hogy szeretjük önmagunkat. Jobban bírjuk a feszült kapcsolatainkat, a megterhelő munkánkat, ha legalább kényeztethetjük magunkat valamivel.
Lehet, hogy rövid távon, átmenetileg némi édességgel kedvezni testünknek kisebb rossznak tűnik, mint ha ennyit sem tennénk magunkért. A teljes embert nézve azonban érdemes az önmagunkkal törődés minőségibb módjait elsajátítani, és a finomított cukrot végül teljesen elhagyni – ahogyan a “pörgés drogot” is érdemes letenni idővel. Azonban, ha megfosztjuk magunkat ettől az örömforrástól, fontos, hogy máshogyan pótoljuk azt. Az idegrendszerünk táplálását még meg tudjuk oldani lassú felszívódású összetett szénhidrátokkal, esetleg egészséges zsiradékokkal, de ezek kevésbé alkalmasak a kényeztetésre. Érdemes ilyenkor a kereteken túllépni, és szélesebben keresgélni. Minden számít, ami jólesik, legyen az szeretteink ölelései, rendszeres masszázs, wellness, vagy akár színház, mozi, koncert, amit amúgy nem engedtünk volna meg magunknak. Tudatosítsuk, hogy átállási időszakban vagyunk, épp jövünk le a “szerről”, és ilyenkor ránk fér egy kis plusz törődés – mindenekelőtt önmagunktól.
A finomított cukor elhagyása után nagyjából 2 héttel szervezetünk alkalmazkodik az új egyensúlyhoz, és a korábban mindennapi betevőt jelentő termékek szinte elviselhetetlenül édesnek tűnnének, ha megkóstolnánk őket. De ne tegyük, ugyanis a magas cukorbevitelhez sajnos nem kell több hét, hogy hozzászokjunk: pár óra múlva újra jelentkezhet a cukor utáni sóvárgás. Élvezzük helyette, hogy jobban alszunk, energikusabbak vagyunk, könnyebben tartjuk a kívánt testsúlyt, és a tudatot, hogy újabb fontos lépést tettünk egészséges egyensúlyunk felé.
Integrált orvoslás 