Kezdetben számos méreg terjedése jó dolognak tűnt. A morfin, mint csodálatos gyógyszer, a kokain, mint a kóla alapja, a dohány, mint életérzés, az alkohol, mint az istenek ajándéka, és kulturális érték. Újabban a cukorról tudtunk meg, hogy a drogokhoz hasonlatos, függőséghez és egészségkárosodáshoz vezet, ha túlzásba visszük. Ki gondolná, hogy a túlzottan aktív életvitelnek is lehet ilyen hatása – és itt messze nem csupán a munkaholizmusról (workaholism, munkamánia) beszélek.
Pörögni jó érzés, már gyermekként megtanuljuk. Önfeledten fogócskáztunk, labdáztunk, ugráltunk, amit később az iskolapad szorított keretek közé. Egyre inkább a fejünkbe helyeztük át az aktivitást, kinek gimnázium, főiskola, kinek egyetem, majd munka, ranglétra, megélhetés, karrier építés. Menedzserekké válunk mind, akiknek össze kell egyeztetni a magánélet számtalan kihívását a munkahelyi terhek sokaságával. De ez jó érzést is adhat: eredményesek, sőt, sikeresek vagyunk, élvezzük a munkánkat, a sok-sok aktivitást, a pörgést. Ennek során hormonok árasztják el szervezetünket: adrenalin, endorfinok, dopamin, szerotonin, egyik jobb, mint a másik – és ezek által, ha nem vigyázunk, szép lassan drogossá válunk.
Kevéssé köztudott ugyanis, hogy nem csupán az alvásra és az aktív ébrenlétre van szükségünk, hanem a relaxált éber állapotra is. Ilyenkor másfajta hormonok kerülnek többségbe: endocannabinoidok, oxytocin, DMT, anandamin, endobenzodiazepamoidok (még leírni is nehéz, nem hogy megjegyezni) és melatonin. Ebben az állapotban tudunk hatékonyan regenerálódni, gyógyulni, töltődni, és ez elengedhetetlen az egészségünk fenntartásához. Ehhez az állapothoz segít hozzá a szemlélődés, a jelenben lét és a meditáció – de ezek a drogok messze nem olyan erősek, és lassabban okoznak (pozitív) függőséget, mint a pörgés hormonjai.
Az aktív pörgő életmód tehát könnyen válik csapdává. Dolgozunk, rohanunk egész nap, fejünkben pedig reggeltől estig megy a műsor: tervezünk, feladatot oldunk meg, rágódunk, aggodalmaskodunk vég nélkül. Amikor pedig pihenhetnénk, inkább az internetet böngésszük, a közösségi médiát követjük (Facebook, YouTube, Instagram, Twitter, stb.), sorozatokat nézünk, játszunk, néha bulizunk, alaposan kihasználjuk minden percünket. Ez viszont – minthogy nem marad idő az éber regenerációra – előbb-utóbb panaszokhoz, majd betegséghez vezet. Előbb “csak” egy kis fejfájás, székrekedés, menstruációs panasz, szénanátha, később már inzulin rezisztencia, alvászavar, pajzsmirigy problémák. Végül, ha nem változtatunk a betegségek következnek, a szorongástól és depressziótól a refluxon és irritábilis bél szindrómán át az autoimmun és szív-érrendszeri betegségekig. És mindez egészen alattomosan, hisz boldog pörgésünk közben azt hihetjük, hogy igazából mindent jól csinálunk – nem is tévedhetnénk nagyobbat.
A megoldás az egyensúly helyreállítása. Elengedhetetlen a legalább 7 órás alvás, és az évente legalább egyszeri két-három hetes szabadság. De emellett a mindennapokban is meg kell találni az aktív pihenést, relaxációval, meditációval, szemlélődéssel. Semmiképpen nem intenzív sporttal, mert ugyan az agyunk pihenhet ilyenkor, de a szervezetünk továbbra is stresszben van. Arra van szükség, hogy megengedjük magunknak, hogy “csak úgy legyünk”. Ez a semmittevés művészete, amit legalább naponta 20 percig kell gyakorolnunk ahhoz, hogy egészségünket megtartsuk. Ha nem megy egyedül, keressünk segítséget: relaxációs könyvek, hanganyagok (letölthető innen), mindfulness tanfolyam, esetleg jóga vagy meditáció. Ha pedig a maximalizmusunk és más kényszereink tartanak markukban, kérjünk segítséget, és kezdjünk önismereti-személyiségfejlesztő munkába.
Integrált orvoslás 
Vélemény, hozzászólás?