Az ellenségeskedés ára

Városban élő embereknek elég csupán kimenni az utcára, hogy megtapasztalják az ellenségeskedést. Az autós forgalomban perceken belül találhatunk olyanokat, akik leszorítják, legyorsulják a másikat, le akarják győzni a többi embert. Ha feltartják őket, előbb dudálnak, és csak utána nézik meg, mi is okozhatja az elakadást.

Egyre stresszesebb, pörgősebb világunkban sajnos természetes, hogy mind gyakrabban látjuk a túlzó versenyszellemből és a feszültségből eredő agressziót. Emellett sajnos szándékolt tendenciákat is találunk. A politikában megszokott és tudatos stratégia, hogy közös ellenségkép megalkotásával mozgósítják a támogatókat. Kevés olyan erős motivációs tényező van, mint a szorongás és a félelem, s ezeket kiválóan lehet használni mások manipulálására.

Ennek a hozzáállásnak fontos árnyoldalát az egészségügyben látjuk. Küzdünk a kórokozók, a betegségek ellen, a gyógyszerekre és a műtétekre pedig bevethető fegyverként gondolunk a háborúban. Elég csak a (számos egyéb okból is kártékony) TV-s gyógyszerreklámokra gondolni. Sajnos nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy az ellenségeskedésnek súlyos kárát látja egészségünk. A gyógyuláshoz és regenerációhoz pihenésre, relaxációra (paraszimpatikus idegrendszeri aktivitásra) van szükség, míg a folyamatos küzdelem éppen ellentétes működésmódot (szimpatikus idegrendszeri aktivitás) erősít. Ha egy súlyosan beteg ember folyamatosan arra koncentrál, hogy hogyan győzze le betegségét, éppen ezzel fogja akadályozni saját gyógyulását.

Bár a kutatások rég kimutatták, hogy az ellenségeskedés megduplázza a szív-érrendszeri betegségek (pl. koszorúér betegség, magasvérnyomás) rizikóját, sajnálatosan kevés figyelmet szentelünk ennek. Szemléletváltás szükséges az orvosok részéről is, hogy ne a betegség elleni küzdelemre tüzeljék pácienseiket, hanem önmaguk erősítésére, támogatására, a megfelelő pihenésre, töltődésre és regenerációra.

S hogy mit tehet az egyszeri ember? Relaxáljon, meditáljon, gyakorolja a tudatos jelenlétet, és kerüljön kapcsolatba saját érzelmeivel. Figyelje meg önmagát, vegye észre, mi pöccenti be, és keresse meg, milyen mély félelmek azok, amik elől agresszióba menekül. Ha ez nem megy egyedül, olyan szakemberektől érdemes segítséget kérni, akiknek ez a szakterületük. Bőségesen megéri, békés és egészséges életévekben mérhető módon.